„Mily csoda volt ama légi kaland!
Fent a cikesz és a pálya alant.
Szálltam a szélbe', de, jaj, azután
jött az a gurkó — s a púp a kupán.”

A muglik számára idegennek hangzik ez a szó, de aki egy kicsit is jártas a mágiában, tudnia kell  a jelentését. A kviddics a varázslók sportja. Seprűnyélen játsszák egy elipszis alakú pálya fölött röpködve.

A pálya méretei

átmérői: 55 méter (180 láb) és 152 méter (500 láb)

Labdák: 1 piros kvaff, 2 gurkó, 1 aranycikesz

Egy csapatban 7 játékos van: egy őrző, aki védi a pálya két végében elhelyezkedő póznákat; három hajtó, akiknek ki kell cselezniük az őrzőt és átdobni a kvaffot a karikás póznák egyikén, egy találat 10 pontot ér; két terelő, akiknek az a feladatuk, hogy távol tartsák csapattársaiktól a vad és támadó gurkókat és az ellenfelek felé terelje azokat; egy fogó, aki rendszerint a legfürgébb játékos a csapatban, el kell kapnia az aranycikeszt, amint ez megtörtént nyomban vége a meccsnek, s a csapat szinte biztosan győz, hisz ez 150 pontot ér.

A szabályok

1750-ben, amikor megalalkult a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztálya az alábbi szabályokat hagyta meg a kviddicsre vonatkozólag:

1. A meccs alatt egy játékos sem hagyhatja el a stadiont amíg seprűnyélen ül. A magasság nincs meghatározva, a pálya területe fölött korlátlanul mozoghatnak a játékosok. Ha viszont a küzdőtér határait elhagyja, a csapat köteles átadni a kvaffot az ellenfél hajtóinak.

2. A mérkőzés folyamán a csapatkapitány időt is kérhet, a játékosok  csak ilyenkor érinthetik talpaikkal a talajt.  Ha a mérkőzés már minimum 12 órája tart, hosszabb szünet is kérhető, de két óránál ez semmiképpen sem jelenthet többet. Ez idő letelte után a játékosoknak kötelező visszavonulni a meccs helyszínére, he ezt nem teszik meg, a csapatot súlyos büntetéssel sújthatják.

3. A játékvezető, ha szükségesnek tartja büntetődobást is ítélhet a csapatoknak. A dobást elvégző játékosnak a kezdőkörből kell indulnia,onnan célozza meg a büntetőzónát. A büntetőtámadás elvégzésekor az említett játékoson és az ellenfél őrzőjén kívül egyetlen játékos sem tartózkodhat a közelben.

4. Szereléskor a kvaffot engedélyezett kivenni a támadott hajtó kezeiből, tilos azonban megérinteni a támadott játékos bármely más testrészét.

5. A sérülést játékost nem lehet lecserélni. A csapatnak a sérült hiányát felülmúlva kell folytatni a mérkőzést.

6. A pályán a pálca birtoklása nincs megtiltva, de azzal semmilyen körülmények között nem hajthat végre varázslatot az ellnefél játékosain,  azok  seprűjén, a bírón, a labdákon, illetve a közönség bármelyik tagján.

7. A kviddicsmérkőzés akkor ér véget, ha az aranycikesz befogásra került, illetve ha a két csapatkapitány közösen indítványozza a küzdelem lezárását.

Mint nálunk a futballban, a kviddicsben is van bajnokság a különböző országok között. A nagy-britanniai és írországi bajnokságban következő csapatok vesznek részt:

• Appleby Arrows
• Ballycastle Bats
• Caerphilly Catapults
• Chudley Csúzlik
• Dimbourne-i Darazsak
• Falmouth Falcons
• Holyhead-i Hárpiák
• Kenmare Kestrels
• Montrose Magpies
• Porpicy SC
• Pride of Portree
• Tutshill Tornados
• Wigtown Wanderers

A seprű története

Még most sem létezik olyan bűbáj, ami biztosítaná egy halandó ember segédeszköz nélküli repülését. Az illető mágusnak animágusnak kell lennie, hogy örömét lelje a repülésben. Ezt a problémát már a középkor mágusa is felismerte: 962-ben jelentek meg az első repülő seprűk. A mai csúcsminőségű versenyseprűk elődjei csak közönséges seprésre való "modellek" lehettek. Ennek oka nem más, mint hogy valamiyen hétköznapi tárgyat kellett keresni, hogy elrejtsék az akkori varázslók mugli szomszédjaik elől a mágikus tárgyat, nehogy azok megirigyeljék. A londoni Kviddicsmúzeumban ma is őriznek egy ilyen példányt.

Míg az európai népek a seprűt részesítették és részesítik ma is előnyben, addig keleti társaik lelkesen alkalmazzák a repülő szőnyeget, ami nálunk tiltott kereskedelmi cikknek minősül.